A jelenkori neoliberális demokráciákat gyakran szokás úgy jellemezni, mint amelyben a mindenkori többség uralma valósul meg a mindenkori kisebbség felett. S noha ez a kijelentés a különböző országok vonatkozásában különféleképp állja meg a helyét, elmondható, hogy a tényleges demokrácia az volna, ahol az érdekütközések nem totális elnyomással, hanem kompromisszumokkal kerülnek feloldásra. Bár ennek teljes megvalósítása száz százalékban még a legfejlettebb demokráciákban sem történhet meg egyszerűen az érdekek számosságából kifolyólag, kisközösségekben, s különösen az olyan, legapróbb közösségekben, mint a családokban, szinte csak ez működhet fenntarthatóan. Ezért szükséges az a tanulmányozott példáink alapján, hogy a családi döntéshozási fórumokon konszenzusos, vagyis valamennyi fél egybehangzó támogatása mellett létrejött döntések szülessenek. Sok esetben bizonyult előre mutatónak ebből a szempontból, ha felnőttek és gyerekek mindannyian ott hagyják kézjegyüket az írott „törvények” alatt.