A mikroközösség fennmaradásához kiemelten fontos, hogy a közösség, mint struktúra létrejötte után új elemekkel lehessen bővíteni, amely új elemeket jelen esetben egyes, a közösségbe érkező új személyek megjelenése jelent. A közösség csak úgy tud hosszú távon fennmaradni, ha nem erodálódik, vagyis a kilépő tagok helyére érkező új szereplőket kézen tudja fogni, és be tudja vonni működésébe, méghozzá minél szűkebb időintervallumon belül. Ez a feladat természetesen nem egyszerű, hiszen a közösségnek meg kell győznie az újonnan érkezőt, hogy megéri csatlakozni hozzájuk. Ez az új tag számára nagy pszichés teljesítményt jelent, és ezt mindig szem előtt kell tartani, hiszen egy kifelé zárt, jól és adott esetben egymást régóta ismerő, régi szervezetbe új tagként érkezni mindig sok gát legyőzését igényli. Ezért nagy a közösségnek magának a szerepe ebben a folyamatban, hogy az érkező új tag látszólagos érdektelensége ellenére is, a lehető legnagyobb nyitottsággal fogadja és így sikerüljön a közösség életébe integrálnia.